Net@dó és korsz@kváltás

Pécsett 2014 október huszonhatodikán és huszonnyolcadikán is tüntetésre került sor az internetadó ellen.
Mindkét megmozdulás párhuzamosan futott a budapesti tüntetésekkel, és a követelések, a jelszavak lényegében megegyeztek a fővárosival (és a más nagyobb magyar városokban elhangzóakkal – nagyvonalúan egyetlen pillanatra magyar városnak tartva most Varsót és Londont is.

Az elmúlt napokban számos elemzés és értékelés látott napvilágot, amely arra igyekezett magyarázatot találni, miként lehetséges, hogy néhány nap alatt hatalmas létszámú országos megmozdulásokat váltott ki az internetadó.

Az utolsó csepp elmélete

Ezek az elemzések “utolsó csepként” láttatják a netadó tervét (a nyugdíjpénztárak “lenyúlásától” kezdve a föld- és trafikmutyikon át a rutinszerű alkotmányozásig, média anomáliákig, ide értve a bloggerek regisztrálásának vágyát is).
Nem mellesleg “friss cseppként” értékelik az elemzők az Egyesült Államok figyelmeztetéseit is, ehhez kapcsolódóan a NAV vezetői körül kialakult korrupciós botrányt.
Némi csodálkozás is gömbölyödik a véleményekben, mely szerint az apolitikus fiatal nemzedék miért is vált hirtelen aktívvá.
Ez utóbbiról talán annyit: az internetadó tervét érdeksérelemként éli meg ez a nemzedék. Tapasztalatai szerint bármit is ígér a kormány, a netadó törvényszerűen jelentkezni fog az árakban – vagyis korlátozni fogják a felhasználókat megszokott, mindennapi tevékenységükben, információ szerzésükben, netes kapcsolataik fenntartásában és munkavégzésükben.
A düh innen ered.
Ennek illusztrálására egy kis videó-hangkép a pécsi tüntetésről, a NAV székház elől:

 

Korszakok jellemzői

Ám az elemzésekből hiányzik egy olyan momentum, amely ütköztetné a hagyományos kor és az hálózatok korának mélyen eltérő jellemzőit, amely a két fél, a törvényalkotók és a tiltakozók csoportjának gondolkozását, érzelmeit és cselekvéseit meghatározza.
Két teljesen eltérő jellemzőkkel bíró fél összecsapását figyelhetjük meg.
Íme, egy táblázatban a jellemzők:

Korok, korszakok tulajdonságainak összehasonlítása
Korok, korszakok tulajdonságainak összehasonlítása

 

(Köszönöm az eredeti  tábla kiegészítését és kritikai észrevételit barátaimnak, a Pécsi Internet Akadémia másik két alapítójának. A PIA egy civil szerveződés. B.L.)
  A tiltakozók és híveik (nem feltétlenül generációs alapon, bár jellemzően így szokták taglalni: Z és Y generáció) meghatározóan az információs kor jellemzőit viselik magukon, így az ütközés ezzel a kormányzási modellel (nemzeti abszolutizmus) törvényszerű!
A feszültség megléte ráadásul állandó – mégha az intenzitása módosítható is – s mindaddig fennmarad, amíg a tábla két oldala ki nem egyenlítődik. 

***

Az internetadó témájához:
> Amiért az internetadó elfogadhatatlan

Net@dó és korsz@kváltás” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Ad Dio

    A “korszakok jellemzői” kissé mosolyogtatóan naiv elgondolás, de az alapélmény leírása jó: a netadónak már a felvetése egy kapitális politikai hiba, az erőltetése pedig akár bukáshoz is vezethet. De ilyen helyzetben ismerszik meg a politikus: aki lát a pályán, az a helyén marad. Aki meg nem, az elbukik.

    Mondjuk jelen pillanatban nem tudom ki ülne be a székbe, de ezt majd megszüli az alkalom…

    Kedvelés

  2. annamanna

    Meg lehet-e csinálni azt, hogy a szolgáltatók egyszerűen bejelentik, hogy ők ezt az adót nem fogják kifizetni és kész? Nem hárítanak át senkire semmit, nem változtatnak semmin, nem fizetik az új adót és csókolom? Arra mit lépne a kormány?

    Kedvelés

  3. @annamanna: egy ilyen lépésnek a szolgáltató bezárása és a vezetőinek az elzárása lenne a vége.
    Vagyis ez nem a megfelelő út.
    Viszont ellehetetlenítő (törvények) adók esetén, csődbe ment és kivonuló cégek mellett nem lesznek beruházások (ez egy nagyon drága fejlesztéseket kívánó ágazat) és nem lesz európai színvonalú szolgáltatás, mellesleg az ország politikai értelemben is bezárkózik.
    Vagyis ez sem megfelelő út.

    Kedvelés

  4. annamanna

    @Bognár L: oké, de itt olyan világcégekről van szó, mint mondjuk a vodafone.
    Nekem igazán furcsa, hogy egy jelentéktelen ország miniszterelnöke packázhasson olyan cégekkel, amik világszinten nyilván sokkal több bevételre tesznek szert, mint az egész magyar államháztartás.
    Valójában én ezt egyáltalán nem értem.
    Mármint az nem fér a fejembe, hogy hogy létezik, hogy a cégek, ha akarják, ezermilliárdjával lopják az adót (a vodafone-nál kisebb volumenű cégek), és erre a min. elnök csak megvonja a vállát; más esetben pedig totál tehetetlennek tettetik magukat? Olyan cégóriások, mint a vodafone, vagy mint az amcsi olajcég, tehetetlenek Orbánnal szemben? Nincs érdekérvényesítő képességük?
    Ez hogy létezik?
    A kapitalizmusban állítólag a tőke határozza meg a politika irányát. A vodafone-nak ne lenne elég tőkéje?
    Nem hiszem, hogy tehetetlenek, és nem hiszem, hogy olyan cégek érdekeiért, mint amilyen a vodafone, nekem kéne utcára vonulni.
    Ha a vodafone nem tudja elérni, amit akar, akkor én érjem el neki?
    Ha a vodafone-nak nincs érdekérvényesítő képessége, akkor nekem van? És attól van, hogy az utcán ordítozok, hogy “Ki nem ugrál, adót fizet” meg “Monnyon le” meg “Nem lesz netadó” és hasonlók?
    Én majd kiharcolom azt, amit a politikusok és a cégek nem tudnak kiharcolni?

    Mármint ez szerintem egyáltalán nem lefutott ügy, nem hiszem, hogy tényleg visszavonnák az ötletet.

    De ha annyi nem elég a demokráciához, hogy minden politikus, minden cég, az EU-s politikusok és minden fórumon minden magánember azt mondja, hogy ne vezessék be, mert ez tönkreteszi a gazdaságot, elvágja a jövőt, súlyos károkat okoz – szóval ha ennyi nem elég, akkor majd pont az lesz elég, ha az utcán üvöltözök?
    Akkor az még demokrácia?
    Akkor én, mint tüntető még demokratikus vagyok, vagy már nem? Mert már erőszakkal akarom rákényszeríteni az akaratomat arra, aki erőszakkal akarja rám kényszeríteni az akaratát?
    Melyik ponton van fölmondva a demokrácia, és ha mondjuk a vezető egyoldalúan felmondja a demokráciát, akkor válaszul én is viselkedjek úgy, mint aki erőszakkal akar elérni valamit a kormánytól? Válaszul én is legyek erőszakos?
    Üvöltve követeljem a demokráciát?
    Ez nem fából vaskarika?

    Mi a megfelelő út?
    Ezért jutott eszembe az, mentő ötletként az, ami szerintem még belefér a demokráciába – a cégek passzív rezisztenciája az állammal szemben.

    Kedvelés

  5. @annamanna: Az a jó a mostani – egyébként nem jó helyzetben -, hogy legalább gondolkozunk ezeken a kérdéseken.
    A kapitalizmusban “üzlet a világ”.
    Magyarország örömmel fogadta a multikat, a 90-es években varázsszó volt a befektető meg a knowhow. Addig tetszettek a multik, amíg munkahelyeket teremtve tényleg létrehozták a korszerű hálózatokat (példádnál maradva pl. az iszonyú pénzekbe kerülő és magas műszaki tudást igénylő mobilhálózatokat, melyeket saját erőből nem hozhattunk létre), de amikor profitot termel nekik a befektetésük (ezért csinálták), akkor ágazati különadóval csapoljuk meg őket.
    Ha Magyarországot mindenütt utálják már kiszámíthatatlansága miatt, ha nem jön több befektetés – akkor nagyszerű Észak-Korea lesz a nagy magyar puszta, ahol meztelen fenékkel örülhetünk annak, hogy sikerrel vertük ki a multikat.
    A történethez persze az is hozzá tartozik, hogy Kelet-Európa a gazdasági fejlődés félperifériáján foglal helyet, így a külföldi cégeknek óriási versenyelőnye van. De az az út, amelyen az Orbán kormány megy, láthatóan zsákutcába vezet. (Keleti nyitás, Eu-ellenesség stb.)
    A konkrét helyzetről pedig a bejegyzésben elmondtam a véleményem.
    De nem győzködni akarlak – “találd ki” magadnak a saját meggyőződésed, miközben tiszteled másokét!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s